A PVC és a szilikon anyag tulajdonságainak hatása az adagolási folyamatra
Viszkozitás és áramlási képesség
PVC: Az adagoláshoz használt PVC általában egy paszta-szerű gyanta (PVC paszta), magas viszkozitású (általában ezrek és több ezer centipoise-ig terjed) és a rossz folyékonysággal, különösen alacsony hőmérsékleten. A folyékonyság beállításához vagy a hígítószer melegítéséhez vagy hozzáadásához szükség van, különben olyan problémák merülhetnek fel, mint az egyenetlen adagolás és a húrok.
Szilikon: Az adagoláshoz használt szilikon általában kétkomponensű (A/B ragasztó) vagy egykomponensű szobahőmérsékleti vulkanizáló (RTV) szilikon. Szélesebb viszkozitási tartományt kínál (az alacsony viszkozitású önszintetől a nagy viszkozitású tixotropikusig), jobb áramlást kínál, és erős tixotropiát mutat (az állás utáni vékonyság és vastagodás). Ez megkönnyíti az adagolást, és megakadályozza a kifutóanyagot, így alkalmas a pontos mintákra vagy a kis rések kitöltésére.
Gyógyító mechanizmus
PVC: A kikeményedés a hő-indukált lágyításra támaszkodik (általában 150-200 fokos sütés). Az anyagot oldószer párolgás vagy a gyanta olvadék keresztkötéssel állítják elő. A gyógyulási sebességet jelentősen befolyásolja a hőmérséklet és a vastagság. A vastag rétegekhez lépésről lépésre van szükség a légbuborékok elkerülése érdekében. Szilikon:
Kétkomponensű szilikon: Az A és B komponensek keverése utáni kémiai reakción keresztül gyógyul (pl. Kondenzáció vagy hozzáadás). A kikeményedés szobahőmérsékleten végezhető vagy fűtéssel felgyorsítható. A kikeményedési folyamat ingatag és alkalmas a tömítésre és a beágyazási alkalmazásokra.
Egykomponensű szilikon: A nedvességgel való érintkezéskor gyógyul, fokozatosan növeli a gyógyulási sebességet a felületről a belső felé. Alkalmas kis területi adagoláshoz, de bizonyos páratartalom követelményeivel.
