A folyékony szilikon keménysége és viszkozitása között van összefüggés, de ez nem egyszerű lineáris kapcsolat. A keménység változásait több tényező befolyásolja, beleértve a szilikon típusát, az összetétel beállítását és a feldolgozási technikákat. A következő elemzés négy dimenzióra összpontosít: mag korreláció, típuskülönbségek, összetétel beállítása és feldolgozási hatásai:
Alapvető korreláció: A viszkozitás és a keménység trendkapcsolatot mutat
A legtöbb esetben a folyékony szilikon viszkozitása és keménysége pozitív korrelációt mutat. Például a kondenzációs típusú szilikon esetében, mivel a keménység alacsony és magas között mozog, a viszkozitás kezdetben növekszik, majd csökken, íves görbét képezve. Ez azt jelenti, hogy az alacsonyabb keménységi tartományban a viszkozitás növekszik a keménység növekedésével. Egy bizonyos kritikus pont elérése után a viszkozitás a keménység további növekedésével csökken. Ez a tendencia tükrözi a szilikon molekuláris szerkezetének változó elrendezését különböző keménységi szinteken: alacsony keménységnél a molekuláris láncok lazábbak, ami alacsonyabb viszkozitást eredményez. A keménység növekedésével a molekuláris láncok térhálódnak, ami nagyobb viszkozitáshoz vezet. Ha azonban a térhálósodás túlzott, és a molekuláris láncok megszakadnak, a viszkozitás csökken.
Típusbeli különbségek: Az adagolás és a kondenzációs típusú szilikonok viszkozitási-keménységi jellemzői
A folyékony szilikonokat elsősorban kétféle kategóriába sorolják: összeadási és kondenzációs típusú szilikonok. Viszkozitási-keménységi kapcsolataik jelentősen különböznek:
A kiegészítő típusú szilikonok általában alacsonyabb viszkozitással rendelkeznek (10 000 cp alatt), és ugyanolyan keménység esetén viszkozitása szignifikánsan alacsonyabb, mint a kondenzációs típusú szilikonok. Például az élelmiszer-minőségű kiegészítő típusú szilikonok viszkozitása szilikonolaj hozzáadásával beállítható, de a keménység beállítása elsősorban a hidrogén-olaj hidrogéntartalmától függ-annál magasabb a hidrogéntartalom, annál nagyobb a keménység. A dimetil -szilikonolaj minden 2% -os hozzáadása 1 fokkal csökkentheti a keménységet, de a túlzott hozzáadás felületi ragasztáshoz és csökkentett teljesítményhez vezethet a kikeményedés után.
A kondenzációs típusú szilikonok ív alakúak, viszkozitási-keménységi görbét mutatnak, és általános viszkozitásuk magasabb, mint az adagolás típusú szilikonoké. Például a pad nyomtatás szilikonokhoz nagy keménységet igényel (kb. 50 fok) és alacsony folyékonyságot, ami magasabb nyersanyag -viszkozitást és szilikonolaj -hígítás szükségességét eredményezi a keménység beállításához. Összetétel beállítása: Az alap, a töltőanyagok és az adalékanyagok hatása
A folyékony szilikon gumi viszkozitása és keménysége pontosan szabályozható a kompozíció beállításával:
Alapvető viszkozitás: A 107 alapos gumi a kiegészítő képző szilikon gumi elsődleges alkotóeleme. Kezdeti viszkozitása (pl. 10 000, 20 000 vagy 50 000 cp) közvetlenül befolyásolja a végtermék viszkozitását. A változó viszkozitások alapjai felhasználhatók a szilikongumihoz viszonyított eltérő teljesítményigényekkel való megfeleléshez.
Töltőfunkció: A szilícium -dioxid (sziloxán), mint teljesítménytöltő, jelentősen javítja a könnyszilárdságot, a szakítószilárdságot és a szilikon gumi meghosszabbítását. A túlzott töltőanyag -tartalom azonban növelheti a viszkozitást, ami szükségessé teszi a készítmény kiigazítását a teljesítmény és az áramlási képesség kiegyensúlyozása érdekében.
Additív beállítás: A dimetil -szilikonolaj egy általánosan használt viszkozitási módosító, általában nem haladja meg a 10%-ot. A mérsékelt kiegészítés csökkentheti a viszkozitást, de a túlzott mennyiségek megzavarhatják a szilikon gumi keresztkötési szerkezetét, ami csökkenti a keménységet és a teljesítmény lebomlását.
Folyamat befolyásolása: A kikeményedési feltételek és a feldolgozási módszerek hatása
A folyékony szilikon gumi viszkozitását és keménységét szintén befolyásolja a gyógyítási feltételek és a feldolgozási módszerek:
Kerekítési idő és hőmérséklet: A hőhatás lerövidítheti a vulkanizációs időt, de a túlzott hőmérsékletek túlzott térhálósodást, növekvő keménységet és csökkenő viszkozitáshoz vezethetnek. Például az autóipari olajcsövek tömítéseinek 40 és 200 fokos hőmérsékleti tartományon belül kell tartaniuk a stabil teljesítményt, amely pontos egyensúlyt igényel a keménység és a viszkozitás között a kikeményedési folyamat során.
Feldolgozási módszerek: A folyékony szilikon gumi ultravékony rétegekké (pl. Kontaktlencsék) önthetők, akár 0,01 mm-es vékonyra, fröccsöntéssel és permetezéssel. A szilárd szilikon gumi azonban nyitott keverési eljárást igényel, minimális öntési vastagsággal 0,3 mm. A különböző feldolgozási módszerekhez eltérő szilikon folyékonyság (viszkozitás) és keménység szükséges, és szükség van a testreszabott készítmény beállítására.