A szilikon lágyítók osztályozása és jellemzői:
Metil-szilikon lágyító: A szilícium atomhoz való fő kapcsolat molekulaszerkezetében a metil, amely a legelterjedtebb és legbázisosabb szilikonlágyító. Kiváló kenési tulajdonságokkal rendelkezik, hatékonyan csökkentheti a szálak közötti súrlódási együtthatót, és puhává és simává varázsolja az anyagot. Ugyanakkor kiváló kémiai stabilitással rendelkezik, jól tolerálja a vegyi anyagokat, például savakat és lúgokat, és széles hőmérsékleti tartományban stabil marad. Például széles körben használják egyes ipari textíliák kikészítésénél, mint például a gyárban gyártott funkcionális védőszövetek stb., amelyek még viszonylag zord környezeti feltételek mellett is megőrzik a szövetek puhaságát.
Amino szilikon lágyító: aminocsoportok kerülnek a molekulába, ami jobb affinitást és a szálakkal való adszorpciót tesz lehetővé. Egyrészt rendkívül puha, bolyhos és finom tapintást kölcsönözhet a szövetnek, valamint rugalmasabbá és rugalmasabbá teheti az anyagot; másrészt az aminocsoportok bizonyos reaktivitást mutatnak, és kölcsönhatásba léphetnek a szál felületén lévő egyes funkciós csoportokkal (például a pamutszálak hidroxilcsoportjaival, a gyapjúszálak aminocsoportjaival stb.), hogy fokozzák a kötőerőt, így a textíliát követően kész, a lágyító hatás viszonylag tartósabb. Az aminocsoportok jelenléte miatt azonban magas hőmérsékleten vagy hosszú ideig tartó tárolás esetén fennáll a sárgás veszélye. Gyakran használják olyan helyeken, ahol puhaságra van szükség, és a színváltozások viszonylag érzéketlenek, például a közönséges tiszta pamut ruhák és gyapjútermékek kikészítésénél.
Poliéter szilikon lágyító: a poliéter szegmensek szilikonolaj szerkezet alapján kerülnek bevezetésre. Ennek a módosításnak köszönhetően jobb a hidrofilitása és a nyírási stabilitása. A textilipari alkalmazásokban javítja a szövetek higroszkóposságát, és megoldja a szövetek rossz higroszkóposságának problémáját a szokásos szilikon öblítőkkel végzett kikészítés után. A feldolgozási folyamat során még nyíróhatások, például keverés és szivattyúzás után is megőrizhető az emulzió stabilitása, hogy biztosítsa a lágyító hatás egyenletességét. Gyakran használják bizonyos gyakran mosandó textíliákhoz, például szállodai ágyneműkhöz, napi ingekhez stb., hogy többszöri mosás után is megőrizzék jó puha érzetüket.
Hidroxi-szilikon olajlágyító: A molekula hidroxilcsoportot (-OH) tartalmaz, amely részt vehet bizonyos kémiai reakciókban. Használható például térhálósító szerként a szilikongumi gyártásban, hogy növelje a szilikongumi térhálósodásának mértékét és javítsa teljesítményét. A textilkikészítésben bizonyos puhító hatást hozhat az anyagra, és növelheti a szövet rugalmasságát. Bizonyos felhasználási területei vannak bizonyos rugalmassági követelményeket támasztó szövetek (például sportruházati anyagok stb.) kikészítésénél.